Zoe élete (II. rész)

Ő csak nézett rám... Mosolygott a félhomályban... És aztán...

Megcsókolt...

Nem arcra, hanem szájra! Rendes csók volt! Azt hittem, álmodom. Majd mikor vége lett a mesébe illő jelentnek, a nyakába borultam. Én szintén megcsókoltam. Boldog voltam. Nagyon boldog. Kézen fogva mentünk haza. Csókkal búcsúztunk el egymástól:

- Szia, kicsim. Vigyázz magadra, rendben?

- Vigyázni fogok, uram! =D Szia!

Majd elengedtük egymást.

Bementem a lakásba. Felmentem a lépcsőn.

- Zoe! Gyere ide de gyorsan!

Te jó ég! Ezt nem szabad Scottnak látnia!

- Megyek, anya.

- Ki volt ez a fickó, he? Kivel enyelegsz te? Valami bandita-tag?

- Anya, nyugi! Nagyon rendes srác, a szomszéd fiú! Nagyon aranyos!

- Már ilyenkor elkezded a pasizást? Szép, mondhatom!

- Anya! 17 éves lány vagyok!

- 17 leszel jövőre!

- De már elmúltam 16!

- Az is igaz...

- Izé, anya! Mikor jön haza apu? Nem tudod?

- Hívd fel!

- Ja és még valami! Tanárnő nagyon nehezen akart elengedni a suliból, de haza kellett hoznom Briant, és nagy nehezen elengedett. Azt mondta, írnod kell papírt.

- Miért jöttél el?

- Mert TE nem jöttél el Brian-ért, és nekem kellet hazahoznom. Ez még a múltkori eset volt. Amikor meg...megőrültél...

- (...hatás-szünet... gondolkodási idő...) Hm... Legyen... Írok papírt. Hívd fel apád!

Felhívtam aput, ahogy anya mondta:

-Szia apu! Én vagyok az, Zoe!

-----Szia, kicsim, mi újság otthon?-----

-Egy pillanat, elvonulok a szobámba.

-----Miért? Mi történt?-----

- Sok minden, apa, sok minden...

-----Mesélj!-----

-Anya...

-----Mit csinál? Csak nem bántott?-----

- Hát. Valójában igen... De legjobban szóban...

-----Te jó ég! Hazamegyek, jó? Nem szeretem, ha veszekszik...-----

-Nem, neked dolg... Apa! Haló! Apa!  Letette...

Másnap vasárnap volt. Apa beálított du. 4 óra körül (du.= Délután)

- Szia, apa! Jó, hogy itt vagy!

- Szia, Zo-zo!

- Örülök neked! - mondtam.

- Anyád hol van?! - kérdezte habozás nélkül

- Izé...

- HOL?

- A hálószobában...

- Heidi! Beszélnem kell veled! - sietett anyuhoz apu.

- George! Te itt vagy? - anyán nem nagyon látszott a meglepettség. : /

- Miért bántod Zoét?

- Én csak egyszer ütöttem meg, az sem volt akkora nagy, hogy belehalna!

Sokáig veszekedtek... Három hónappal az eset után elváltak. Én apuhoz kerültem, Brian-nel. Hál' Istennek. Örülök. Az életem tökéletes. Boldog vagyok. Most apuval élek.

Nemrég mondtam el, hogy én meg Scott... Ugye... Járunk:

- Apu, el kell bondanom neked valamit. Csak ne legyél ideges, jó?

- Ugyanmár, Zo-Zo! Ne butáskodj! Hallgatlak!

- Nos... Van egy fiú... Van egy fiú az életemben...

- Hát persze! Én! =D

- Jaj, Apu, most nem viccből mondom! Scottnak hívják, és a szomszédban lakik. Tudod, hogy van az életemben? Úgy-úgy... Szerelmileg!

- Há-hááá! Én tudtam! Tudtam, hogy a pasid! - kiabálta Brian.

- Kussolj, bolond Jancsi! - Vágtam vissza.

- Hé-hé! - Apu elcsitított minket. - Nyugi srácok! Brian, menj ki,én most Zoéval szeretnék beszélni -mondta apa

- Oké-oké! Húzom a csíkot! - Brian ki is ment.

- Nos, mond, Zo-Zo! Hallgatlak. - Apu úgy nézett rám, minta ez lenne a világ legfontosabb dolga... Jólesett...

- Nagyon aranyos és kedves! Érted! Szeretem... Ő is szeret... Érted?

- Ahha... És? - Apa elég furán nézett rám.

- Hogy-hogy ÉS? Nincs hozzáhűzni valód?

- Ebben nincs semmi rossz! Csak nyugodtan, fiatalok vagytok, élvezzétek az életet! - Mosolygott... Aranyos volt! =D

- Jaj, apu, annyira aranyos vagy! Köszönöm szépen!

- De azért még bemutatod nekem, igaz? - Mókásan-fenyegete rázta az ujját felém.

- Persze! - Hangosan tudtam volna nevetni!!

Azzal a nyakába borultam, és megöleltem.

Pár nappal később Scottot meghívtam vacsorára. Apu szerint nagyon aranyos fickó, és csípi! =) Scottal, apuval és Brian-nel teljes az életem! Tökéletes! Boldog vagyok!

                Írta: Jenny

Forrás: www.jenny-sims2.mlap.hu

Oldal: Zoe élete II. (Verseny)
Jenny - Sims 2 - © 2008 - 2024 - jenny-sims.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat